Vedd kezedbe életed irányítását!... de hogyan?

Képzeletünkben sokan vágyunk arra, hogy teljes önállóságunkban békében legyünk a világgal és önmagunkkal., vagyis a világ úgy vegyen körül kívül és belül minket, hogy az jó érzéseket keltsen bennünk. 

Arra vágyunk, hogy az életünket a saját kezünkbe vegyük, a saját irányításunk alá vonjuk és ne legyünk kiszolgáltatva a környezetnek, az eseményeknek?

Ez nagyon hasznos törekvés, - de önmagában csupán egy érdekes paradoxon és nem mindegy mit értünk alatta - mert egyrészt szükséges és elengedhetetlen saját kezünkbe venni boldogságunk kulcsát, másrészt pedig mindaddig amíg az ember harcol ezért, és csak a látható fizikai világot tekinti egyetlen valóságnak, addig csak körbe-körbe járkál és az irányítás illúziójában játsza emberi játszmáit.

Mi lehet ennek az oka? 

Az emberek egy részének természetes tény, mégis sokak számára ismeretlen, hogy a minket körülvevő fizikai világ két részből áll,- egy érzékelhető anyagi világ és egy láthatalan, sokak számára nem érzékelhető finom anyagi világ részei vagyunk - és ezen mindkét világ törvényei között kell a saját utunkat megtalálnunk. Az érzékelhető anyagi világot látjuk, halljuk és érintjük magunk körül, viszont a finom anyagi világ másként létezik körölüttünk, - sokan belső világként említik, mert fejlődésünknek jelenlegi szintjén főként önmagunkban ismerhetjük meg.

A két világ kapcsolata szempontjából az érzékelhető anyagi világot úgy tudjuk elképzelni, mint egy díszletet, a már kész színpadot., a finom anyagi világ pedig a stáb, ami a színdarabnak a létrejöttét segíti. A színdarabot magát sem spontán napról-napra itt írjuk, a kész forgatókönyvünk már régen megvan - az itteni észleléseink, érzéseink és gondolataink már mind, a megélt világra adott reakcióink. A másik fontos tény, hogy ezt a színdarabot nem mások írják a számunkra, ez nem egy börtön, ahonnan nincs kiút, és így mi nem tehetetlen bábúként vagyunk kitéve ezen sokszor "pokoli" díszleteknek és szerepeknek. A forgatókönyv az adott emberben született meg, az adott ember maga készítette - és az általunk érzékelhető külső anyagi világ és a bennsőnkben felfedezhető finom anyagi világ, mind ennek a forgatókönyvnek a tudati kivetülése. 

A saját tapasztalataim által fedeztem fel önmagamban ezt a láthatatlan finom anyagi világot mikor ráébredtem, hogy a vonzás törvényén alapuló sikerkönyvek önmagukban még nem működnek, - mert évekig gyakoroltam, megtanultam uralni az érzéseimet, a gondolataimat, hogy ne azonosuljak velük, és tudatosan pozitív gondolatokat, érzéseket programoztam magamba, de a külső fizikai világ mégsem lett sokkal szebb és jobb hely számomra. Így nekem először egy zsákutcának bizonyult. 

Miért lehetséges ez?

Sokszor halljuk és ma már bizonyított tudományos tény, hogy energiamezőkben, tudati mezőkben élünk, melyek állandóan hatnak ránk. Viszont az, hogy ezen hatásoknak mennyire vagyunk kitéve kevésbé ismert. 

Sőt, az ember saját tudati mezője sem a hétköznapi tudatból áll csupán, minden emberben van még két hatalmas energiamező, a tudatalatti világ és a tudatfeletti világ, melyek pontosan ugyanolyan szerepet játszanak a világ realitásának megteremtésében, mint a tudatos világ. Éppen ez az oka, hogy az én életemben nem működött a vonzás törvényének módszere, mert a gondolataink és az érzéseink "csak" a tudatos világunk részei. A teljes világunk pedig az érzékelhető anyagi világunk és finom anyagi világunk kivetülése, ami a tudatalatti, tudatos és tudatfeletti régiókból is áll. Ezért ahhoz, hogy saját világunkban rendet teremtsünk, mindkét világunkban és mindhárom tudati régiónkban rendet kell tennünk. Ebben a tekintetben a vonzás törvényének gyakorlatai az első lépcsőnek tekintehetőek, amikor az ember elkezd rendet teremteni a tudatos világában, majd, ha ez megvalósul, akkor láthatja tisztán, mit üzen a tudatalatti világa, ahol a megmutatkozó jelek segítségével ugyancsak rendet kell tennie.

Mindebből következően, amíg a díszleteket tologajuk a színpadon, vagy úgy gondoljuk, hogy a díszletek már nem elég jók, és ha lecseréljük őket sokkal jobb lesz, - ezért le kell őket cserélni szebbre, jobbra vagy divatosabbra. Esetleg leváltjuk a  a szereplőket, mert azt érezzük, vagy gondoljuk, vagy esetleg már "hisszük", hogy mások majd jobban játszák a szerepeket. Dolgozunk is érte keményen, és mikor elérjük, mikor megvan, akkor jövünk rá, hogy csak egy nagyon rövid ideig lett jobb, éppen addig, amíg él bennünk a remény a változásra. Épp azért, mert ez akkor is ugyanaz a színdarab marad, ugyanazokkal a szerepekkel és ugyanazokkal a díszletekkel. Azért, mert a forgatókönyv és ezáltal a színdarab, nem változott meg, ugyanaz marad, belekényszerítve minket az adott szerepbe.

Ugyanezt a másik oldalról is megközelíthetjük, amikor az ember besokall az érzékelhető anyagi világtól, a sok díszlet tologatásától és a kiutat már abban keresi, hogy megtagadja a érzékelhető anyagi létet, - egy alantas fizikai létnek tekinti, az embert magát pedig alantas emberi lénynek, célként pedig az e fölé emelkedést tekinti, - ekkor is eltávolodik a valódi megoldástól.  

Végül pedig sokszor láthatjuk emberi sorsokban, hogy az öntudatlan próbálkozások kudarca miatt, - mikor bármelyik irányba is indul el az ember, mégis sikertelenség az eredmény, - az emberek egy része gyakran beletőrödik életébe, elfogadja ami van és közönyösen sodródik az élet áramával, mások pedig egoistává válhatnak, hogy ebben a "kegyetlen fizikai létben" némi élvezetre leljenek. 

Mindennek az az oka, hogy az ember fejlődésének útján "elveszítette" önmagát, - pontosabban teljes lényének tudatát - és a mai ember főként egy irányból érzékeli, elemzi és ezáltal éli is az életét. 

Ha a siker és az önmegvalósítás a célunk, akkor az utat nem helyezhetjük magunkon kívülre, vagy belülre, mert akkor egy nagy libikókába kerülünk, - egyszer fenn és egyszer lenn - és nagyon nehezen valósíthatjuk meg a kívánt egyensúlyt. Ha mégis így teszünk, akkor ahogy fejlődünk finom anyagi szinten, úgy omlik össze az érzékelhető fizikai világ körülöttünk és pont fordítva, ha az érzékelhető anyagi világot fejlesztjük, úgy egyre kevésbé érzékeljük bensőnkben a finom anyagi világot.  

A megoldást az adja, ha ráébredünk, hogy az út nem kívül és nem belül van, mert az ember maga az út. Az ember e két világ határán létezik, és a harmóniát úgy tudja elérni, ha ezt a libikókát egyensúlyi helyzetbe hozza, és megtanul a két anyagi világban egyszerre élni.

Mindezt csak tudatosan tehetjük meg, és e tudatosság által, - a két világ egyensúlyának fenntartása során - képesek leszünk a saját forgatókönyvünket pontról-pontra átírni, önmagunkban. 

Ekkor elmondhatjuk, hogy átvettük életünk irányítását, így napról - napra a finom anyagi világ is egyre inkább kitárul számunkra és az érzékelhető fizikai világ is egyre kellemesebb hellyé válik körülöttünk.