Gondolkoztál már azon, hogy miért vagyunk itt?

Azt az életet éljük amiért megszülettünk? 

vagy, 

Menekülünk önmagunk és az életünk elől?

Sokan mondják, hogy fizikai létünkbe egy adott életfeladattal érkezünk. 

Mit jelent ez? Mi egyáltalán az életfeladat?

Az élefeladatunk az, hogy boldogok legyünk, vagyis a minket körülvevő világban és a kapcsolatainkban elérjük azt az egyensúlyi állapotot, amit harmóniának nevezünk. Éppen emiatt mindannyian más életfeladattal érkeztünk és különbözőek az utak is, amit bejárunk. 

A harmónia, a boldogság nem egy érzés, hanem inkább egy energiaállapot, melyben könnyűnek érezzük magunkat, mert lelkünk valóban könnyű lett, mint egy tollpihe.

Tudományos megközelítéssel egyensúlyt teremtünk az akaratunk, az érzelmeink és a gondolataink között, másszóval ez a test, a lélek és a szellem egyensúlya.

Talán a már bejárt utunk, a saját megélt tapasztalataink segíthetnek másoknak, - és ezért néhányan nehéz és hosszú utat választunk, - hogy hitet adjunk és példát mutathassunk embertársainknak.


Oly sokat hallunk erről, mégis olyan információk ezek, melyeket nehezen tudunk felfogni és megragadni. Mi a lélek? Mi a szellem? És hol vagyok én? Ha ez így van, miért rohangál mindenki nap-nap után össze-vissza? Miért nem ezzel foglalkozunk?


A válasz: ha akarjuk, ha nem, ezzel foglalkozunk. Mindannyian. Valaki tudattalanul sok életet él le, és sok mellékutat bejár, mire önmaga tudatára ébred, mások pedig már tudatosan terelgetik önmagukat, hogy lerövidítsék az útjukat.

Írásommal ébresztgetni szeretnék, mert ha tudatára ébredünk az élet működésének törvényeire, nagymértékben könnyíthetünk életünkön. Hogyan?

Ne meneküljünk az életfeladatunk elől! 

Miért menekülünk? 

• mert az életfeladat minden esetben változással jár, és a változás minden esetben fájdalmas tapasztalás. Senki nem szeret szenvedni. 

Milyen menekülő útvonalaink vannak? 

Mindenkinek más, néhány ezek közül:

• a közöny
• a munka
• a hierarchikus kapcsolatok kiépítése és fenntartása - a hatalom
• a bódító szerek - gyógyszer, alkohol, drog 
• a szórakozás, az élvezetek 
• a szenvedés
• segíteni "akarás" másokon
• segíteni "akarás" a világon
• ezotérikus irányzatok - a "materialista" spiritizmus
• hierarchikus vallási irányzatok

vagyis minden, ami eltérít attól, hogy szembenézzünk a feladatainkkal. 

Ez meglepőnek tűnhet, mégis ha józanul végiggondoljuk igaz.

Hogyan?

• A közöny lehet menekülés, mikor félve a fájdalomtól falat építünk, és nem engedjük meg magunknak azt, hogy érezzünk, érzékeljünk - viszont, ha felismerjük kiváló jelzője lehet, hogy lássuk és tudjuk, hogy jelenleg hol tartunk, - de pozitív esetben az érzelmek kiegyensúlyozása segítheti, hogy minden esetben képesek legyünk a feltétel nélküli szeretetből való cselekedet megvalósítására.

• A munka lehet robot, amibe belemenekülünk, - de lehet lélektől vezérelt és ihletett tevékenység, mely felemel.

• A hierarchia a látható fizikai világ szintjén a hatalom megélésének az eszköze, - de szellemi életben lehet, egy nagyon jó fejlődési szintmérő.

• A szórakozás és az élvezetek megtapasztalása lehet menekülés, de lehet építő, energiagyűjtő pihenés a feladatok elvégzése között.

• A megszokott szenvedés, mely már az Ember életének részévé válik, igen jó menekülés lehet a változástól, az ismeretlen szenvedéstől - de a tudatosan vállalt értelmes szenvedés, lehet felemelő, mely által kikerülünk az ördögi szenveések köréből.

• A segíteni "akarás" - minél inkább másokon akar az Ember segíteni fizikai szinten, az azt jelenti, hogy annál inkább önmagán kell dolgoznia, segítenie, mert kizárólag a saját energiamintázatunkat, viszonyulásunkat változtathatjuk meg, a világot így nem.

A valódi segítség az lehetséges. Bármely szinten. Ha a vágy a szívünkben van, akkor a lélekben is ott van programként, és akkor, az energiazárványok, a lehetőségek is ott lesznek bennünk. Ha ezt megkeressük, megtaláljuk és feloldjuk saját magunkban, ekkor a környezetünk és akár a világ is megváltozhat körülöttünk. Az áldozat és a szeretet erejével.

• Az ezotérikus irányzatok - abból adódóan, hogy a teljes szellemi világ mindannyiunkban létezik, a különböző "meditációs" vagy energetikai technikák által, ideiglenesen képesek vagyunk a magasabb tudatszintű energiamezőkhöz kapcsolódni anélkül, hogy magunkban negatív energiát transzformáltunk volna fénnyé, anélkül, hogy tudatos fényünk nőtt volna. Az így megtapasztalt magasabb tudatszint inspiráló lehet a fejlődéshez, viszont ezekkel a tudatszintekkel való hamis azonosulás, és az a hamis hit, hogy cél az "ezen mezőkön való élet", anélkül, hogy a tudatalatti régiót kitisztítanánk, az illúzió. Elmenekülés. Egy idő után őrületbe kergeti az Embert. Nem hozhat belső békét a fizikai létben. Főként azért, mert nem ezért vagyunk itt. A fejlődés lehetőségét odázza el. Az esetek többségében a kis én, az ego növekszik általa, a tudat alatti régió energiaminzázatait, vagyis a későbbi tapasztalásokat gyarapítja és eltávolít az élet áramából.

• A hierarchikus vallási irányzatok - talán a legkényesebb téma, mert nagyon régi és nagyon erős hitek, programok kötődnek hozzá. Mégis az egyik leggátlóbb menekülési úttá válhat az Ember életében. Főként azért, mert a hierarchikus típusú vallási vezető a személyes felelősséget veszi el az Embertől. Öntudatlan módon átveszi a személyiség irányítását és ezáltal gátolja a tudatos én kialakulását, így pedig akaratán kívül, de mégis gátolja a feladatok végzésének az elkezdését. Mondhatjuk úgy, hogy ideiglenesen és tudattalan hatalommal bír az Ember felett, irányítja és gátolja a szabad akarat gyakorlásában főleg azért, mert ezáltal öntudatlan módon energiát szerez az Embertől, annak félelme, feltétlen hite és figyelme által. - de a vallás, ha nem hierarchiára épül, lehet felemelő és értéket adó, és így nagymértékben támogathatja az emberi fejlődést. 

Valójában ezen cselekvések és eszközök, - ha jól és megfelelően alkalmazzuk őket - ajándékok az emberi fejlődéshez, az élethez. A megfelelő helyen és a megfelelő időben, a tér-idő azon pontjaiban, amikor segítik a fealadataink elvégzését és segítik a fejlődésünket. Az arany középúton. 

Ha kívülállóként megvizsgáljuk életünket hamar ráébredünk, mely tevékenységek azok amibe belemenekülünk, hogy eltereljük a figyelmünket magunkról és a minket körülvevő világról.

Miért tegyük meg, ha ez szenvedést hoz az életünkbe? 

mert ez a tudatosan vállalt szenvedés az, ami által kikerülhetünk a mókuskerékből, a tudattalan szenvedés örökös köreiből. Ha ezzel tisztában vagyunk, már maga a tudás által is hatalmas ERŐ születik bennünk, hogy saját életünket a harmónia egyensúlya felé kormányozzuk.  

Sok esetben elegendő felfedezni és tudatosítani a saját életünkben jelen lévő menekülési útvonalainkat, a mellék útjainkat, és már ezzel is napról-napra közelebb kerülhetünk a saját egyéni életutunkhoz.